|
A Gyulára vezető út mellett áll az 1824-ben épült kisparaszti tanya, a berendezett tanyaépület és a részben helyben megőrzött, részben máshonnan áthozott gazdasági épületek együttese. A telekre áttelepítettek egy szélmalmot a csókási határból és a vésztő-mágori Wenckheim-birtokról egy gépszínt, melyben „A gabona tárolásának és feldolgozásának története az őskortól napjainkig” című kiállítás látható. Békés megye az elmúlt évszázadokban mindig vezető szerepet játszott a magyar gabonatermesztésben és gabonafeldolgozásban. Magyarországon ezen a tájon termett a legjobb minőségű búza. Itt működtek a jelentős eredményeket elért búzanemesítők közül Mokry Sámuel és Baross László. Az élelmiszer-gazdaság tudományos és módszertani bemutatására határozták el Békéscsabán 1974-ben a Gabonamúzeum létrehozását. A gabonafélék termesztését hozzávetőleges számítások szerint 8000 évvel ezelőtt a Körös-Kultúra népe honosította meg ezen a vidéken. Az őket követő szkíták, kelták, szarmaták, germán és avar törzsek az állattartás mellett gabonafélék termesztésével is foglalkoztak. A középkorban a folyókban, legelőkben és erdőkben gazdag Körösök vidéke elsősorban állattartásra volt alkalmas de már Szent István, államalapító királyunk oklevele Doboz jobbágyait kenyéradókként említi. A török hódoltság idején a magyar és a török földesúrnak történő adózás, ill. a tizenöt éves háború elszegényítette a vidéket, s menekülésre késztette a lakosságot. A termelés fellendítésére sokat tettek a 18. században megyénkben dolgozó gazdák, nevelők, lelkészek, így Tessedik Sámuel evangélikus lelkész is, aki mezőgazdasági tanintézetet szervezett. A 19. században Mokry Sámuel, Trefort Ágoston, Eötvös József és sokan mások igyekeztek a megye mezőgazdaságát vízrendezéssel, gépek behozatalával, vasútépítéssel, egyesületek szervezésével előmozdítani.
A Gabonamúzeum látnivalói:
1, Gajdács vagy Csabai tanya:
Az eredetileg 1824-ben épült háromosztatú tanya, az 1888-as árvíz után színnel, istállóval és melléképületekkel bővült. A vertfalazatú, szabadkéményes épület, a rőzsevázra sártapasztással készült kemence, a konyhai tüzelőhelyek, a nádfedés, az alföldi építkezési mód ősi maradéka. Az eredeti tetőszerkezeti ácsolatot a melléképület őrzi. A hombár 1871-ben épült, és az újkígyósi Réti család udvaráról telepítették át. A hagyományos gabonatermesztésre berendezkedett életformának állít emléket a tanya és annak berendezése.
2, Csókási vagy Kiss-féle szélmalom:
A megyerendezések előtt Makó város határához tartozó, ma Békéssámson határában lévő Csókás pusztáról telepítették át a szélmalmot. Csókás puszta egy, a török hódoltság idején elpusztult község nevét őrzi. Ennek a pusztának 507.számú tanyájáról származó szélmalmot Vajnai Pál építtette két pár malomkőre 1856-1860 között. A malom vonzáskörzetébe kb. 100 tanya tartozott. Az 1890-es években három pár kőre építették át. Évi teljesítménye: 15-16 vagon termény őrlése, darálása. Későbbi tulajdonosai voltak Molnár István és Bokor Mihály. A Kiss család tulajdonában 1953. november 30-án őrölt utoljára.
3, Vésztő-Mágori szín:
Az 1848. évi jobbágyfelszabadulás után az földesurak igen sok ingyenes robotnaptól estek el. Éppen ezért a XIX. Század második felében rohamos fejlődésnek indult a mezőgazdasági termelés gépesítése, hiszen a termelés fenntartása és növelése ezt megkövetelte. Vetőgépek, aratógépek, cséplőgépek és erőgépek kerültek az uradalmak által beszerzésre. Az új gépek raktározására célszerű építményekre volt szükség. A múzeum területén hasonmásként felépített gépszín, impozáns épületével és szemmel látható célszerűségével, sok látogató által megcsodált egység. Eredetiben Vésztő község határában a Mágori határrészen, gróf Wenckheim Dénes és örökösei birtokán épült fel 1875-ben, Mikó János békési ácsmester tervei szerint. Ma juhhodályként hasznosítja a helybéli termelőszövetkezet.
4, A gabonanemesítőkre emlékeztető alkotás:
A Dél-Alföld gabonanemesítőinek állít emléket Mladonyoczky Béla: "A mag" című szoborkompozíciója és a föléje - mintegy szárazmalmi kerengősátorként - emelt faszerkezet, Nemes Roland alkotása. A két malomkövön álló carrarai márvány búzaszem, a gabonatermesztést és feldolgozást szimbolizálja. A felső malomkő barázdái mintegy a szántóföld barázdáira emlékeztetnek.
5, Bőség c. szobor:
1985 júniusában helyezték el a múzeum területén Emil Vitroel, a román szobrászművész sütői mészkő alkotását. A művész, aki Nagyváradon él, a városnak ajándékozta a szobrot és az a Városi Tanács döntése alapján a Gabonamúzeum területén került felállításra, illetve felavatásra.
A Gajdács tanya körüli területen, a hagyományos tanyai környezetnek megfelelően szilva, dió, és egyéb, a környezetbe illő növényekből fás, cserjés területet alakítottak ki. A tanya előtt kis virágágyás látható, hagyományos "tanyasi" virágokkal és rozmaring tővel. Nagyobb területen lucernát telepítettek. A gépszín, illetve szélmalom előtt pedig a termesztésből már kivont régi őszi búza, őszi árpa fajták bemutató parcellája látható. 1988 őszén is 35 fajtát vetettünk el.Különösen értékes fajták itt - melyek a tájhoz is kötődnek - a gyomai tájfajta, a komádi tájfajta, a bánkúti búzák, a mezőhegyesi fajták. Az érdeklődő látogatók így megismerkedhetnek több olyan búzafajtával, melyeket a hagyományos paraszti gabonatermesztésben alkalmaztak. A múzeumvezető mellékesen a fajtákról, fejlődésükről, betegségeikről stb. feljegyzéseket készít. Megfelelő "termésmennyiség" esetén a vállalat laboratóriumában minőségi vizsgálatokat is elvégzünk.
A mágori színben 1989. május 5-én nyílt meg A gabona tárolása és feldolgozása Békés megyében az ókortól a napjainkig c. állandó kiállítás. A kiállítás anyagát Cs. Szabó István gyűjtötte és állította össze, aki Vasvári Mihályt követte a múzeum vezetésében 1985. augusztus 16.ika óta. A kiállítás célja, hogy 220m2-n az átlagos múzeumlátogató és a szakember számára bemutassa a gabona tárolásának és feldolgozásának történetét, segítségül legyen a műszaki, gazdasági, társadalmi ismeretek gyarapításában. A kiállítás a következő nagyobb egységekre tagolódik: I. Őskor és népvándorlás, II. Középkor, III. Békés megye újratelepülése a török hódoltság után, IV. Az ún. tőkés fejlődés megyénkben, V. A megye malomipara, az államosítástól napjainkig, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat története.
|
